Donászy Magda: Édesanyámnak

 

Te vagy a nap fenn az égen.

Én kis virág meseréten.

Ha nem lenne nap az égen,

 

nem nyílna ki a virág.

Virág nélkül de szomorú

lenne ez a nagy világ.

 

Mentovics Éva: Te is voltál kisgyerek

 

 

Hogyha éjjel rosszul alszom,

rúgkapálok, fölkelek,

elűzöd az álmaimban

ijesztgető szörnyeket.

 

Megnyugtat a közelséged,

ölelésed, mosolyod,

ám tudom, ha rosszat teszek,

ráncolod a homlokod.

 

 

Volt már néhány kópéságom

– vásott vagyok, mit tegyek?

De tudom, hogy megérted,

hisz’ te is voltál kisgyerek.

 

 

Neked is van édesanyád,

ő lett az én nagymamám,

s úgy hallottam, neki is volt

anyukája hajdanán.

 

Ő lenne most az én dédim,

s tudom, nagyon szeretne,

együtt gyúrnánk a hógolyót

kint a kertben telente.

 

 

Ünnepeljük őket is most,

s anyukákat, mamákat…

Ők nyújtanak meghitt otthont

nekünk és a családnak.

 

Édesanyám, lelkem

(népköltés)

 

 

Édesanyám, lelkem,

fogadd e virágot,

tenéked nevelte

a te kisleányod.

amikor ültettem,

tereád gondoltam,

amikor öntöztem,

mindig mosolyogtam.

Fogadd szeretettel

édesanyám, lelkem,

én most azt kívánom,

mindig szeress engem!